Egész napos fotózás, werkfotó sorozat
Egy szép napos vasárnapon elindultunk, hat diákom, barátom és én, hogy készítsünk néhány ezer fotót egy ifjú párról. A nap sok tanulságot hozott, megismertünk új szemléleteket, kiderítettük a felszerelések korlátait, volt akinek az akkumlátora merült le, volt akinek a memóriakártyája telt be.
Az elméleti oktatáson még nem volt oldott a hangulat, de egy óra múlva, az első helyszín, az első pár száz fotó elkészülte után megtörtént a "csoda". Elkezdték egymás fotóit nézegetni, kérdezgették egymástól a beállításokat, tanultak egymástól, megosztották egymással a tudásukat.
Ettől kezdve a nap egy örömfotózássá alakult, megszülettek az aranyköpések, melyeket évekig fogunk emlegetni. "Vakuzd magad szembe" (köszönjük Laci)
Néhány nap múlva mindenkiben kialakult, hogy az a nap annyira sokat adott, hogy rendszeresen, különböző témákat feldolgozva, meg kell ismételni. Többen felvetették, hogy szeretnének egy fotóklubot, hogy szervezett keretek között legyen lehetőségük gyakorolni, bővíteni a tudásukat. Hamarosan indul a klub!
"Három négyzetméteren négy fotós?"
"Az a nyakkendő nagyon érdekes..."
"Mindenkinek kell egy kis hely, egy szög..."
"Amikor már a vőlegény is kezébe kap egy fényképezőgépet."
"És nem is bírja letenni a gépet..."
"Te minket fotózol? Én meg téged foglak."
"Az egyik kedvenc fotóm."
"Miért kell neked mindig felmászni valahova?"
"Akkor mi is felmászunk."